Egyenruhás polgár

Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára a New York Times hasábjain jelentetett meg egy cikket a TEK-ről. Nem kímélte a szervezetet létrehozó miniszterelnököt, a szervezet vezetőjét, és magát a szervezetet sem. Az elismert egyetemi oktató igen részletesen ismertette, hogy szerinte mi a baj a TEK-kel. Azt csak felületesen érintette cikkében, hogy ez a szervezet az, amelynek parlamenti ellenőrzése meglehetősen nehéz. Amikor a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke voltam, hosszas huzavona után tudtam csak elérni, hogy lehessen a bizottságnak kihelyezett ülése a TEK-nél, hogy legalább valamit lássunk abból a „hatalmas” munkából, amiről sokszor csak a TEK grandiózus sajtótájékoztatói okán értesültünk.

A hét eddigi legviccesebb interjúját a honvédelmi miniszter adta a Kossuth Rádión, de még csak hétfő van. A miniszter kijelentette, hogy 2016 után a honvédség valamennyi területét érintő komoly fejlesztések lesznek. Arra most nem térek ki, hogy a riporternek nem tűnt fel, hogy 2012-őt írunk, és 2016 az egy kicsit odébb van, de az elhíresült Schmitt interjú óta már nem várok semmi magas színvonalút egyesektől. Azt ismét megtudtam, hogy az „elmúlnyolcévben” nem történt semmi a seregben.

Amikor elindítottunk az Egyenruhás polgár blogot, azt hittem, hogy a blogon és azon kívül elindul egy élénk, ám valós vita arról, hogy a Magyar Köztársaságban milyen sorsot is szánunk azoknak, akik arra esküsznek fel, hogy ha kell éltük kockáztatása vagy életük árán is megvédik a hazát, és vele mindazokat az értékeket, ami fontos nekünk, mint szabadság, jogállam, szolidaritás. Azt hittem, hogy elkezdődik a társadalmi vita 2006-ról, az Országgyűlés 2/3-a által megbüntetett és csalónak nevezett rendőrökről. Azt hittem, hogy érdemi párbeszéd lesz a Magyar Honvédség jelenlegi sanyarú sorsáról. Joggal hittem, hogy a tűzoltók és a BV-sek ügye is fontos lesz sokaknak.

Holnaptól három napig Koszovóban leszek. A Fegyveres Erők Demokratikus Ellenőrzésének Genfi Központja (DCAF) meghívására előadást tartok koszovói parlamenti képviselőknek a nemzetbiztonsági szolgálatok civil ellenőrzéséről.
Már csomagolok, de egyszerűen nem tudok úgy elutazni, hogy az elmúlt hét három tragikus eseményéről ne írjak.

 A Fidesz által elfogadott egypárti alkotmány 9. cikke kimondja:

„A köztársasági elnök

9. cikk

(1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

(2) A köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka.”

Csak remélni mertem, hogy nem lesz igazam, de az lett. Az egóval nincs baj a kormánypárti fiúknál, úgyhogy máshol a gond.

A történet nem 2006-ban kezdődött. A történet kezdete 2002. Ez az év, amikor a jobboldal vereséget szenvedett, és nem emelt fővel tette ezt. Ütött, vágott, utcára vonult. A szélsőjobbos haverok meg már akkor törtek és zúztak.

Olvasom a neten, hogy az önkéntes tartalékos rendszer és a különféle őrségek mellé új zászlóshajó projektet talált magának a honvédelmi tárca vezetője. A Hadik-tervvel idézem a „szaktárca célja, hogy az ország védelmi képességének növelését és a technikai szükségleteket hazai bázison biztosítsák”. A honvédelmi vezetés szerint ez a félig titkos terv lesz az, amely révén a magyar hadiipar vezető szerepre is törhet, de ami még ennél is fontosabb: csökkenthető lesz az államadósság.