Olvasom a neten, hogy az önkéntes tartalékos rendszer és a különféle őrségek mellé új zászlóshajó projektet talált magának a honvédelmi tárca vezetője. A Hadik-tervvel idézem a „szaktárca célja, hogy az ország védelmi képességének növelését és a technikai szükségleteket hazai bázison biztosítsák”. A honvédelmi vezetés szerint ez a félig titkos terv lesz az, amely révén a magyar hadiipar vezető szerepre is törhet, de ami még ennél is fontosabb: csökkenthető lesz az államadósság.
Sok sikert kívánok!
De azért lenne néhány kérdésem:
- Mégis honnan veszi a tárca jelenlegi vezetése, hogy 2002 és 2010 között leépült a hadiipar meg a Magyar Honvédség? (C-17, ÁEK, stb.)
- Ugye vicc a név: Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési Terv?
- Ha titkos lesz a terv, akkor a hadiiparban érdekeltek hogyan tudják majd, hogy mi a dolguk?
- Mégis milyen pénzből kívánja ösztönözni a HM a magyar hadiipar fejlődését, amikor még a Gripen bérleti díjat sem tudta kifizetni, köszönhetően annak, hogy az idén immár másodszor 2000 óta, a GDP 1 %-a alatt lesz a honvédelmi kiadás?
- Csak zárójelben kérdezem meg: mi lesz a sorsa a megmaradt Gripen bérleti díjnak? Elvonják a tárcától vagy ebből végre fizetnek valamit a katonáknak és a HM alkalmazottaknak? (Egy kis cafeteria nem ártana már!)
- És melyik külföldi hadseregnek akarnak szállítani ilyen külpolitikai elszigeteltség mellett? Mert az nyilvánvaló, hogy az Orbán-kormány tevékenysége magányossá tette az országot is.
Én nem vagyok semmi rossznak elrontója. Kívánom és akarom, hogy a Magyar Honvédség profitáljon minden elképzelésből. Nagyon szeretném, hogy jól kiképzett és kiválóan felszerelt katonák szolgálják a hazát. Olyan katonák, akiket anyagilag és erkölcsileg is megbecsülnek. Szeretném, hogy a magyar katonadiplomácia sikeres legyen. Én lennék a legboldogabb, ha a GDP legalább 2%-át tudná a Magyar Köztársaság a hadseregére költeni.
Ám ennek esélye elszállt 2010-ben!
Álljon itt egy idézet Paul Chambers-től, ami azt hiszen, mindent elmond a jelenlegi magyarországi helyzetről:
„A magukkal mit kezdeni nem tudó politikusok utolsó menedéke, hogy másokat lelkesítenek cselekvésre.”
