Május 21-én ünnepli az ország a Honvédelem Napját. Ilyenkor szerte Magyarországon állománygyűléseken osztanak elismeréseket a katonáknak, és a honvédelem ügyét szolgáló polgároknak. Kiképzésmentes nap ez, amelyik kiválóan alkalmas arra, hogy egy kicsit áttekintsük a Magyar Honvédség helyzetét. Főleg azért, mert lassan két éve a sereg is a nemzeti együttműködés rendszerében szenved.

Azzal kell kezdeni az értékelést, hogy köszönetet mondunk a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség állományának a helytállásért. Ez most talán közhelynek tűnik, de tényleg emberfeletti teljesítményt nyújt az állomány, különösen úgy, hogy a fejük feletti nemzeti együttműködők mindent megtesznek azért, hogy végérvényesen leépüljön a sereg.

Egy két éves értékelés akkor korrekt, ha az elvégzett munka jó és rossz oldalát is bemutatjuk. A teljesség igénye nélkül nézzük hát, hogy mi történt a 2010-es választások óta.

Pozitívumok:

1. Még van Magyar Honvédség. – Figyelembe véve, hogy milyen erőfeszítést tettek az ország politikai vezetői a sereg leépítésére, azt hiszem, hogy értékelnünk kell azt az életösztönt, amivel a katonák és a honvédségi dolgozók ellenálltak ennek a politikának.
2. A miniszter jó erőben van, és képes két napon át kerékpározni. – Jó példát mutatott, és ezt értékelni kell.
3. A kiberterrorizmus elleni küzdelem prioritás. – Jó a szakma!

Negatívumok:

1. 2010 óta folyamatosan csökken a HM költségvetése. lényegében nincsen fejlesztés, csak nagyon szép sajtótájékoztatók a magyar hadiipar újjáélesztéséről (lásd Hadik-terv), meg arról, hogy 2016 (!) lesz a nagy ugrás éve, mert akkor indulnak el majd a minden területre kiterjedő fejlesztések. – Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy egy normális országban egy ilyen mondat nem hangzik el a miniszter szájából, vagy ha mégis, akkor a következő mondata arról szól, hogy beadja a lemondását.
2. Megbüntették a nyugállományú katonákat. 16 %-os adót vetettek ki rájuk, és szolgálati járadékosok lettek. – A pénz is hiányzik nekik, de a megaláztatás az, amit nehezebb elviselniük. A legkevesebb, amit egy kormányváltás hozhat ennek a rétegnek az az erkölcsi jóvátétel.
3. Nem jobb a helyzet az aktív katonák esetében sem. Még a bérkompenzáció sem tudja ellensúlyozni az Orbán-Matolcsy tandem átkozottul ostoba gazdaságpolitikáját.
4. Önálló tisztképzés felszámolása. – Ez önmagáért beszél.
5. Ál- önkéntes tartalékos rendszer kialakítása – Simicskó képviselőtársamnak mondom, hogy ez nem az, amiről korábban beszélgettük és a parlamentben is megállapodtunk. Nagy kár!
6. A katonai titkosszolgálatok összevonása UD Zrt-s vezénylettel. – Az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja és a ki az információk fő felhasználója!
7. A 18 és 40 közötti magyar állampolgárságú, magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező férfiakat összeírják, egészségi adataikat is begyűjtik. – Lopakodó sorkötelezettség, megvan hozzá a kétharmad!
8. Gripen-szerződés újratárgyalása és módosítása. – Miután a miniszter az erről szóló tájékoztatón érzésem szerint nem bontotta ki az igazság minden részletét, megnéztem a szerződést. Igazam volt, nem lett olcsóbb, sőt…
9. A MIG-29-es vadászrepülőket meg nem tudják eladni. – Vajon miért?
10. A Horthy-kultusz újjáéledése. – Történelmi tévedés és súlyos bűn a XXI. század Magyar Honvédségét egy olyan korszakba visszavezetni, amely romlás volt az országban és magának a seregnek is.

A pozitívumok egy része erőltetett, a negatívumok sora meg folytatható. A Demokratikus Koalíció országjárásán van szerencsém találkozni aktív és nyugállományú katonákkal. A kétéves pusztításról csak szenvedélyesen lehet beszélni, a jövőhöz, a 2014 után honvédelmi világhoz azonban higgadtság kell. Erre hívok mindenkit, írjunk együtt egy fenntartható, finanszírozható honvédelmi programot! Keressenek a facebook-on, itt a blogon, a Demokratikus Koalíció honlapján és facebook oldalán, e-mailben és személyesen.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a HAZA!